Kedves Testvérek!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia reagálva a koronavírus hazánkban való elterjedésére azt a rendelkezést hozta, hogy 2020. március 22-től, Nagyböjt 4. vasárnapjától a nyilvános liturgiákat (a temetés kivételével) szünetelteti. Ezen döntéssel összhangban március 22-től a templomunkban is ideiglenesen minden közösségi esemény elmarad (szentmise, pénteki keresztút…).

Biztatásul néhány gondolat Böjte Csaba testvértől 🙂 :

“Koronavírus – Átok? – Áldás?

Kerül mibe kerül, megkaptuk a legdrágább, az egyetlen lényegest amire születtünk, az időt önmagunkkal és szeretteinkkel, családunkkal való együttlétre! Otthonainkba könyveinkkel, gondolatainkkal, mindazokkal akik hozzánk tartoznak, tetszik, nem tetszik be vagyunk zárva, nem egy rövid időre, hanem hosszú hónapokra!

A statisztikák szerint eddig napi 7-8 percünk volt arra, hogy gyermekeinkkel elbeszélgessünk, kifejezzük családtagjaink iránti szeretetünket! Arra statisztikák sincsenek, hogy napi hány percet szántunk önmagunkra, saját gondolatainkban való szembesülésre, imádságra, életünk újragondolására, tervezgetésre! Igazából, ez az önként vállalt bezártság egy hatalmas lelkigyakorlat, egy kimondhatatlan nagy ajándék, egy átgondolt, tudatosan megálmodott új korszakba való belépés előtti csend az előszobába!

A koronavírus által ránk kényszerített bezártság ellen lázadozhatunk is, feszegethetjük a falakat, de örömmel át is ölelhetjük, mint egy hatalmas lehetőséget az elcsendesedésre, életünk újratervezésére, közvetlen családunk iránti gyöngéd szeretetünk napról napra való megélésére!

A bölcs ember él a lehetőséggel! Használd ki a nem keresett és mégis megtalált drága időt!” – Csaba testvér

Kedves Testvérek!

Március 22-én vasárnap a délelőtti szentmise után kb. 10 órától külső hittanterem és udvartakarítás lesz. Mindenkit szeretettel várunk!

Kedves Testvérek!

Emberi lelkünk megköveteli a háladás ünnepélyes formáját. Ez a mai együttlétünk a hálaadás ünnepi, liturgiába, és emberi szavakba öntött formája. 

Nagyon jó, hogy az egyházi liturgia is szinte megköveteli a Te Deumot vagyis a hálaadást. 

Ezért a liturgia segít bennünket ebben, mert van imánk és énekünk minderre. 

Viszont sokszor emberi szavakba is be kell csomagolnunk a hálaadásunkat. Istennek is hálát adunk és egymásnak is hálával tartozunk. 

Istennek az IMA! Embernek a szavak. Erre vagyunk teremtve és ezt meg kell jelenítenünk. 

Hálaadásunk elsősorban annak kell szóljon, hogy itt, éppen ezen a szent helyen, ebben a templomban adhatunk hálát.

A templomot megépítették 300 éve, abban a reményben, hogy ima és hála szól mindaddig, amíg ez a templom áll. 

A templom áll és a templom az Isten háza, amely alkalmat ad arra, hogy közösen imádkozzunk. 

Első hála a közösségnek, annak az emberi közösségnek, amely itt jelen van, és a sok-sok imában és énekben való együttlétnek. Vagyunk! Ebben az istentelen világban is még vagyunk! Minden a hitetlenségről szól. De mi vagyunk! Ez a hála!

Hálát kell adnunk azokért, akik mindezt fizikailag is megteremtik újra és újra. A templomnyitástól kezdve a takarításig, a virágdíszítéstől a fenyőfa beállításig. Több mint 10 éve minden vasárnap megcsodálhatom a virágokat az oltáron. Tiszta a templom, pedig az elmúlt két évben porfelhő uralkodott mindenhol. Én nehezen is jöttem be. 

Hálát kell adnunk a liturgia ünnepélyességéért: az orgonaszótól kezdve a ministrálásért. Az ének és az oltár szolgálata! Együtt adja a szépséget. 

Hálát kell adnunk, hogy a családok a kisgyermekes családok megtalálnak bennünket. Itt elsősorban Judit néniért! Minden vasárnap újra és újra erőt ad mindenkinek! Nekem, mint papnak! Mert vannak és ünnepé teszik a vasárnapot. A gyerekeknek, akik várják a közösséget. A szülőknek, akik, tudják hova hozni a gyermekeiket!

Ennek a templomnak talán ez a legnagyobb ereje! Az a gyermekkel megtöltött mise, ami Judit néni nélkül nem jönne össze! Hála Istennek, hogy több mint egy évtizede ezt óriási lendülettel végzi. 

A Szentcsalád vasárnapján ünnepelt püspöki mise éppen ezért volt az új megyés püspöknek felemelő. A váci belvárosban, ahol hat templom és kápolna van egyszerre: működő templom, gyerekekkel, szülőkkel és nagyszülőkkel! Ez az igazi lelki és fizikai élmény! Minden alkalommal a Jó Istennek ezt megköszönöm, hogy ajándékba kaphatom ezt!

A templomon kívül meg kell köszönnünk a nyári gyerektábort! Sokan együtt jól csinálnak.

Külön köszönet az adventért! Minden évben van erő ehhez is!

Ha a templom falain kívül megyünk, akkor a kolostor épülete is megújult. 300 éves évfordulóra. 1719-2019. Soha nem hittem volna, hogy 300 év után megújul az, ami majdnem romokban volt. 

Ehhez sok-sok személyi kapcsolat kellett! Elsősorban az a magyar-holland család ahol én családi pap lehetek, és az a kormány, amely ezt megengedte, elsősorban LÁZÁR János, volt miniszter. Nélküle ez az épület sehol sem lenne. 

Köszönet elsősorban, azoknak a ferences atyáknak, akik kitalálták, hogy jöjjek ide: Milán igazgató atyának, aki most a Mária Rádió igazgatója. Magyar Gergely ferences tartományfőnöknek. Ők találták ki azt, hogy jöjjek ide. Ha akkor nem jövök, nem újul meg a kolostor. Aztán a többi kapcsolatnak, amely adott erre anyagi támogatást. Elsősorban a mai kormány! 

Hála és köszönet mindenkinek, aki tett ezért az együttlétért bármit is! Hála telt szívvel adjunk hálát az elmúlt évért! 

Itt lehetünk, szinte szigetként, akár ebben a városban a sok-sok templom között. Szigetként ebben az országban, mert a keresztényüldözés még nem olyan nagymértékű, mint Nyugaton. Itt is van esély a keresztényüldözésre, amikor már a keresztállítás is gondot jelent egy utcában. Csak most kezdődik nálunk, ami Nyugaton és DÉLEN, állandó keresztényüldözés mélyén kell a keresztény embereknek élniük. 

Viktor atya