Kedves Testvérek!

Emberi lelkünk megköveteli a háladás ünnepélyes formáját. Ez a mai együttlétünk a hálaadás ünnepi, liturgiába, és emberi szavakba öntött formája. 

Nagyon jó, hogy az egyházi liturgia is szinte megköveteli a Te Deumot vagyis a hálaadást. 

Ezért a liturgia segít bennünket ebben, mert van imánk és énekünk minderre. 

Viszont sokszor emberi szavakba is be kell csomagolnunk a hálaadásunkat. Istennek is hálát adunk és egymásnak is hálával tartozunk. 

Istennek az IMA! Embernek a szavak. Erre vagyunk teremtve és ezt meg kell jelenítenünk. 

Hálaadásunk elsősorban annak kell szóljon, hogy itt, éppen ezen a szent helyen, ebben a templomban adhatunk hálát.

A templomot megépítették 300 éve, abban a reményben, hogy ima és hála szól mindaddig, amíg ez a templom áll. 

A templom áll és a templom az Isten háza, amely alkalmat ad arra, hogy közösen imádkozzunk. 

Első hála a közösségnek, annak az emberi közösségnek, amely itt jelen van, és a sok-sok imában és énekben való együttlétnek. Vagyunk! Ebben az istentelen világban is még vagyunk! Minden a hitetlenségről szól. De mi vagyunk! Ez a hála!

Hálát kell adnunk azokért, akik mindezt fizikailag is megteremtik újra és újra. A templomnyitástól kezdve a takarításig, a virágdíszítéstől a fenyőfa beállításig. Több mint 10 éve minden vasárnap megcsodálhatom a virágokat az oltáron. Tiszta a templom, pedig az elmúlt két évben porfelhő uralkodott mindenhol. Én nehezen is jöttem be. 

Hálát kell adnunk a liturgia ünnepélyességéért: az orgonaszótól kezdve a ministrálásért. Az ének és az oltár szolgálata! Együtt adja a szépséget. 

Hálát kell adnunk, hogy a családok a kisgyermekes családok megtalálnak bennünket. Itt elsősorban Judit néniért! Minden vasárnap újra és újra erőt ad mindenkinek! Nekem, mint papnak! Mert vannak és ünnepé teszik a vasárnapot. A gyerekeknek, akik várják a közösséget. A szülőknek, akik, tudják hova hozni a gyermekeiket!

Ennek a templomnak talán ez a legnagyobb ereje! Az a gyermekkel megtöltött mise, ami Judit néni nélkül nem jönne össze! Hála Istennek, hogy több mint egy évtizede ezt óriási lendülettel végzi. 

A Szentcsalád vasárnapján ünnepelt püspöki mise éppen ezért volt az új megyés püspöknek felemelő. A váci belvárosban, ahol hat templom és kápolna van egyszerre: működő templom, gyerekekkel, szülőkkel és nagyszülőkkel! Ez az igazi lelki és fizikai élmény! Minden alkalommal a Jó Istennek ezt megköszönöm, hogy ajándékba kaphatom ezt!

A templomon kívül meg kell köszönnünk a nyári gyerektábort! Sokan együtt jól csinálnak.

Külön köszönet az adventért! Minden évben van erő ehhez is!

Ha a templom falain kívül megyünk, akkor a kolostor épülete is megújult. 300 éves évfordulóra. 1719-2019. Soha nem hittem volna, hogy 300 év után megújul az, ami majdnem romokban volt. 

Ehhez sok-sok személyi kapcsolat kellett! Elsősorban az a magyar-holland család ahol én családi pap lehetek, és az a kormány, amely ezt megengedte, elsősorban LÁZÁR János, volt miniszter. Nélküle ez az épület sehol sem lenne. 

Köszönet elsősorban, azoknak a ferences atyáknak, akik kitalálták, hogy jöjjek ide: Milán igazgató atyának, aki most a Mária Rádió igazgatója. Magyar Gergely ferences tartományfőnöknek. Ők találták ki azt, hogy jöjjek ide. Ha akkor nem jövök, nem újul meg a kolostor. Aztán a többi kapcsolatnak, amely adott erre anyagi támogatást. Elsősorban a mai kormány! 

Hála és köszönet mindenkinek, aki tett ezért az együttlétért bármit is! Hála telt szívvel adjunk hálát az elmúlt évért! 

Itt lehetünk, szinte szigetként, akár ebben a városban a sok-sok templom között. Szigetként ebben az országban, mert a keresztényüldözés még nem olyan nagymértékű, mint Nyugaton. Itt is van esély a keresztényüldözésre, amikor már a keresztállítás is gondot jelent egy utcában. Csak most kezdődik nálunk, ami Nyugaton és DÉLEN, állandó keresztényüldözés mélyén kell a keresztény embereknek élniük. 

Viktor atya

A Teremtő Isten találkozni akar a teremtményével. A találkozás két lény között isteni tulajdonság. A teremtett élőlény öröme a találkozás megtapasztalása. (Még az állatvilágban is megláthatjuk ennek a találkozásnak a külső kifejezését.) Maga az ember vágyódik a találkozás legkülönbözőbb megjelenéseire. 

A Teremtő a Fia által akar találkozni az emberrel, abban a külső formában, ami maga az emberi test. 

A Teremtő nem az égi jelenségek különböző megjelenési formáit keresi. Hanem a legegyszerűbbet: a megszületett embertől, a halál gyötrelmeit átélő emberig. Az örülni tudó embertől a sírni tudó emberig. Mert ez az ember. 

Az első találkozás a születés, ami Isten Fia számára a megtestesülés. Ez adja azt az örömet, amely a karácsonyi találkozásban van elrejtve. 

Ezért a találkozás egyrészt titokzatos, másrészt örömteli. A titokzatosság bármely meglepetésben benne van: az angyal hirdeti meg a jó hírt. Titkos maga az ajándék, pl. találkozom valakivel. Az örömteli lélek pedig az, amikor megtalálom vagy meglátom az ajándékot, a Gyermeket. Ettől kezdve éppen azt a Valakit, akivel szeretnék találkozni.

Legyünk egymás számára a találkozás titokzatos és örömteli társai. A családi körben. Aztán a nagycsaládi körben. S végül a baráti körökben. 

Karácsonyban ez a várakozás bele van rejtve. Mert a Teremtő ezzel az isteni tulajdonsággal teremtette meg engem: vágyódjak a Gyermekben rejlő Istennel való találkozásra és vágyódjak a felebarátommal való találkozásra.

Viktor atya