Napi ferences szent

Augusztus 17.

SZENT RÓKUS zarándok, III. r. (1295-1327)

Életrajzi adatai hiányoznak. Mintegy 60 évvel halála után legendák keletkeztek róla, csak ezekbõl ismerhetjük meg. Eszerint 1295 táján született a franciaországo Montpellier* városában gazdag szülõktõl, akik hosszas várakozás után nyerték el egyetlen fiukat Isten kegyelmébõl. Amikor a szülõk meghaltak, Rókus pénzzé tette és a szegények közt osztotta ki az örökségét, majd zarándokútra indult. Útközben Rómáig több városban is ápolta a pestises betegeket, sokat közülük meggyógyított a kereszt erejével. Visszatértében Piacenzá*ban hosszabb ideig maradt, ápolta a betegeket, végül õ maga is észrevette magán a pestis tüneteit. Nem akart terhére lenni másoknak, ezért elhúzódott egy közeli erdõbe, ahol elhagyott kunyhóra talált. Már eszméletlen állapotban volt, amikor egy szomszédos földbirtokosnak, Gotthardnak kutyája rátalált, nyalogatta sebeit. Aztán elszaladt s attól kezdve naponta egy darab kenyérrel a szájában jött. Az õ nyomában megtalálta õt Gotthard is, de Rókus elhárította ajánlatát, hogy térjen házába. Végül is a kutya által hozott kenyér és a közeli forrásvíz által visszanyerte egészségét. Hazament szülõvárosába. Ott azonban kémnek nézték s bebörtönözték. Õ nem tiltakozott, mindezt vállalta Krisztus iránti szeretetbõl. Öt évet töltött már a börtönben, amikor érezte, földi zarándokútja végéhez ért. Papot hivatott. A szentségek vétele után a pap nyomban ment a kormányzóhoz és kérte, vizsgálják felül a fogoly ügyét. A kiküldött emberek azonban késõn érkeztek: A fogoly már halott volt. Mellette különös írást találtak: „Aki meg akar szabadulni a döghaláltól, hívja bizalommal Szent Rókus nevét.” Ekkor derült ki, hogy a fogoly nem más, mint a kormányzó unokaöccse. Szentnek kijáró temetésben részesült. Igen sokan hívták segítségül, különösen a pestises betegek. A konstanzi zsinat (1414-18) idején a zsinati atyák is tanúsíthatták, mint szûnt meg a pestis a környéken az õ közbenjárása által. Ez a tény nagyban hozzájárult tisztelete elterjedéséhez. A 1518. századig Európa egyik legnépszerûbb szentje volt. Szent Ferenc Rendje különösen tiszteli, mint a III. Rend tagját. Tiszteletét a rend részére XII. Ince pápa (1691-1700) engedélyezte. Kutyával ábrázolják. Kórházak (pl. a budapesti Rókus kórház) viselik nevét.

Egy szent, akirõl csak legendák maradtak… Szent Rókus példája bizonyítja, hogy lehet egy szentet tisztelni ilyen alapon is, mert tiszteletben kell tartanunk a hagyományt, és figyelembe kell vennünk az imameghallgatásokat is. Ha a legendás részek nem is felelnének meg a valóságnak, biztos, hogy Rókus hõsiesen gyakorolta a betegápolás erényét. Emiatt tisztelete indokolt.

Imádság: Vezesd Urunk népedet folytonos jóakaratoddal, és boldog Rókus érdemeiért mentsd meg minden testi és lelki ragálytól. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

*Mompölié *Piacsenz